Társkeresők vagy társkergetők?

Társkeresők vagy Társkergetők?

A társkeresés ördögi kifőzdéjében, valaki nagyon kavarja a cuccost, mert a férfiak a nőket, a nők a férfiakat hibáztatják a sikertelenségért... de rejtélyes módon, oknak ugyanazt fogalmazzák meg.

- A nők csak szórakoznak a pasikkal, egyik sem akar komoly kapcsolatot, sőt egyáltalán semmilyen kapcsolatot sem. Nem írnak vissza, eltűnnek, hülyítenek.
- A férfiak csak szórakoznak a pasikkal, egyik sem akar komoly kapcsolatot, sőt egyáltalán semmilyen kapcsolatot sem. Nem írnak vissza, eltűnnek, hülyítenek.

Ami számomra érthetetlen, hogy hol a jó életben vannak akkor a 

"normális" FÉRFIAK, és a "normális" NŐK?

Mert akik a másik nemet hibáztatják, valószínűleg ők a "normálisak", akik komoly kapcsolatot szeretnének, nem ghostingolnak, nem csak szexet akarnak, nem házasok, őszinték, és korrektek, nem gondolják meg naponta 3x magukat, nem elmebetegek.

Amikor végre összeállnak, mint két kicsi LEGO, és úgy néz ki, hogy mindkét fél akar mindent, minden szupcsi és lávcsi, egyszer csak az egyik fél visszalép, azzal, hogy:
-Jajj, nem is tudom...túl gyors, félek, idő kell, meg áá meg bééé... - és ezzel kb. vége is a love storynak.
A másik pedig csak pislog, -mint az állatkerti maki, a rácson túli banánra- hogy ez mi, mimimi, most ez mi ez??

Szóval nagyon kell a társ, a lelki meg pláne!!

Nagyon, nagyon nem, illetve lehet, hogy igen, de talán mégsem, biztos, hogy jó lesz az nekem, ha lesz, de rosszabb, ha nem, bonyolódok bele, mert egyébként meg az ember társas lény, általában, de nem biztos, hogy, most vagy soha, vagy talán, lehet, hogy igen, kivéve amikor nem...

Szóval értitek! Nem?

Az a Ti bajotok, illetve a miénk, meg az övék. Viszont ha ez nem jó, senkinek, akkor miért csinálják mégis sokan? Aztán sírnak, hogy egyedül vannak. Vagy nem sírnak, de akkor is egyedül vannak. (párkapcsolatilag persze)

Az évszázad és az Univerzum megoldatlan rejtélye, hogy vajon miért nem találkoznak egymással, a "jó oldal" eltérő nemű képviselői?

Lehetőségek:
- Kihaltak, nem léteznek csak a mesében. Városi legenda az egész.
- A komoly, korrekt nők/férfiak a "rosszfiúkat" / "rosszlányokat"keresik, akiknél mindig ugyanabba a pofonba szaladnak bele, és indul a sirám...
- Túlzott elvárások és zéró önismeret. Ne kerteljünk, ez az, amikor a realitás és a valóság több fényévnyi, sőt több galaxisnyi távolságra vannak egymástól.- Az önmagukat saját értékelésük alapján, komolynak, normálisnak titulált egyének, illetve azok egy része, korántsem az. Inkább nárcisztikusok, pszichésen sérültek, személyiségzavarosak stb., akik besértődnek, hogy ejtették, tiltották őket. Ugyan miért?!
- Kozmikus interferencia miatt (ha van ilyen...), ha nincs, akkor Voldemort gonosz varázslatai miatt a komoly kapcsolatot kereső férfi-nő útjai, csak a végtelenben találkoznak, vagy még ott sem...
- A Bermuda-háromszög örökös ködfelhője nyelte el a normális hölgyeket és urakat.

Mi a hét nehézség folyik társkeresés címen?!

Látszólag a potenciális pártalanok 90% -a szeretne (bevallottan vagy nem) párt találni. Elméletileg!
Gyakorlatilag csak néhány... vagy még aki igen, az sem?!

Miért nem lehet kicsit egyszerűbben, játszmázások nélkül akarni valakit? Mire jó a húzd meg-ereszd meg?

Nem írok vissza, majd csak 2 óra, 2 nap múlva... nehogy azt higgye, hogy odavagyok érte..., most levegőnek nézem, hogy érezze a törődést, előadom mekkora ász vagyok, tudja hol a helye..., aztán lehozom a csillagokat, ájuljon be, majd elküldöm a fenébe, mielőtt ő küldene el engem.
Briliáns gondolatok, gratulálok!
Jó lenne, ha elgondolkodna mindenki azon, hogy mit is akar kezdeni az életével.

Van egy találós kérdésem így a végére

Mi az? Az Univerzum legnagyobb, de legrövidebb ideig tartó csodája? 

Megfejtés: Az élet.
Talán jobban kellene gazdálkodni az időnkkel, megbecsülni benne akiket lehet, amit lehet és értékelni, hálásnak lenni. Szeretni és hagyni, hogy szeressenek.

Mikor fogjuk ezt fel végre?!